|
2018-10-24 16:01:33, szerda
|
| |
| |
Zsoltáros prédikátor
Szenczi Molnár Albert emlékének
Népedért voltál mindhalálig vándor,
zsoltárfordító lelkes prédikátor!
Bolygó lábad rég csillagokra hágott,
s lelkedből most is csapkodnak a lángok,
miktől a szívünk tüzes szárnyakon száll,
ha felcsendül a drága régi zsoltár.
Fogadd a hálát, mit egy hitben álmos,
tört nemzedék most emlékednek áldoz,
s melyhez dadogva keresi a szót
egy késő prédikátor, korcs utód . . .
. . . Rázós szekéren s legtöbbször gyalog,
ha zápor hullt, ha sütött, ha fagyott,
küzdve a testtel, járvánnyal, szelekkel,
küzdve a nyelvvel és makacs rímekkel,
így jártál messze országokon által
lelket emésztő, áldott szomjúsággal.
Jártál Kálvin kőszirt-lelkének ormán,
a csillagok közt Dáviddal csapongtál,
s mikor eszméik rajtad átremegtek,
Dávid és Kálvin - magyarokká lettek!
Nap felé mentél, mindig magasabbra,
lelkesedésben, sohasem lohadva,
s fényt hoztál, melytől eltűntek az árnyak,
még félhomályban álmodó hazádnak.
S hogy népedet a sok csapás leverte,
a magyar zsoltár új életre keltve
zengett ajkadról, mintha láng lobogna:
"Tebenned bíztunk eleitől fogva!"
- Minket szárnyas gép, gyorsvonat repít,
habzsolhatjuk a könyvek ezreit,
az asztalunkon gyors írógép kattog,
bőrszékben vívjuk, betűkkel, a harcot,
szavunk simább, a rímeink csengőbbek,
gyors hullámain a kék levegőnek
pillanat alatt száll a szó az eszme
messze tájakra, messze tengerekre,
gép- szörnyek ontják naponként a könyvet,
ma látni, tudni ezerszerte könnyebb,
s a gőgös ember, eget ostromolván
áll tudománya büszke Bábeltornyán!
Minden miénk: a magasság, a mélység,
csak . . . hitünk nincs! Szívünkben gyenge mécs ég,
lelkünkön szenny: gond, bánat, bűn belepték,
belénk esett a legszörnyűbb betegség:
a hűs közöny. Renyhék, lohadtak lettünk,
mi már mindennel torkunkig beteltünk,
s nincs láng, mi űzzön gyújtva és emésztve
szent harcra s bátor bizonyságtevésre!
Téged idézünk, hogy megszégyenítve
hajts minket újra fel a hit-zenitre,
honnan lenézve minden összeolvad:
pusztaság, templom, tegnap és a holnap,
s ahol meglátjuk sírva, szégyenülten,
hogy nap, hold, föld csak porszemek az űrben,
s erőnk, tudásunk porszemnél parányibb,
s hogy egyszer minden, minden szertemállik,
de él, ha hittől, szeretettől fénylett,
mi bennünk Istenből való: a lélek!
Gyújtson a példád lelkesedést bennünk,
hogy a lélekért hősi harcot kezdjünk.
Ne zárjon minket, mint fülledt verem,
renyhe közöny, rothasztó kényelem!
Fülünk is búja zenéhez szokott már:
harsogja túl a muzsikát a zsoltár!
Ez zendüljön meg a vihar szavában,
szalmás kunyhókban, fényes palotákban,
legyen örömünk, vígságunk dalává,
legyen a munka boldog himnuszává,
ne üres szó legyen, mely ködbe vész,
legyen meggyőző bizonyságtevés!
Legyen a lelkünk tüzes szárnycsapása,
kürt, mely a Mindenséget átkiáltsa,
láng melytől a nap fényesebbé válik,
hang, mely elér az Isten trónusáig,
s zengjen ajkunkról, mintha láng lobogna,
életet keltve bús lélek-romokba:
"Tebenned bíztunk eleitől fogva!"
Bódás János
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: bizonyságtevésre, zsoltárfordító, bizonyságtevés, megszégyenítve, szárnycsapása, habzsolhatjuk, lelkesedésben, legszörnyűbb, bábeltornyán, félhomályban, szomjúsággal, szertemállik, szégyenülten, mindenséget, szeretettől, legtöbbször, lelkesedést, asztalunkon, ostromolván, mindhalálig, csillagokra, kunyhókban, országokon, szívünkben, járvánnyal, porszemnél, prédikátor, csapongtál, emlékednek, átremegtek, csengőbbek, bőrszékben, gyorsvonat, magasabbra, tengerekre, palotákban, szívünk tüzes, drága régi, hitben álmos, késő prédikátor, csillagok közt, magyar zsoltár, könyvek ezreit, asztalunkon gyors, rímeink csengőbbek, gőgös ember, legszörnyűbb betegség, példád lelkesedést, lélekért hősi, vihar szavában, munka boldog, lelkünk tüzes, Szenczi Molnár Albert, Jártál Kálvin, Bódás János,
|
|
Offline
